Close Menu
    Donate
    Essay

    Is the Holy Spirit Religious?

    EssayFeatured1 Min Read
    Tóth Sára

    Abstract

    In both ecclesial discourse and personal religious practice, the church and religion are often imagined as existing outside secular culture and society. Through an exposition of Paul Tillich’s theology of culture, Sára Tóth’s article offers a more nuanced account of the relationship between religion and culture, one that resists a dualistic separation. For Tillich, the opposition between religion and culture, and between the sacred and the secular, is a consequence of the Fall. Human beings are therefore called to live in anticipation of ultimate fulfilment, when the presence of God will permeate the whole of culture. Tillich names this theonomy, understood as a reality that can already be partially realised through the Spirit.

    Keywords: paul tillich, culture, culture and religion, protestantism, secularism

    Reflections on Paul Tillich’s Theology of Culture

    Coming soon.

     

     

     

     

     

    References

    1. Paul Tillich: Rendszeres teológia, ford. Bogárdi Szabó István, Osiris, 1996, 414–415. A továbbiakban RT.
    2. Richard Niebuhr: Krisztus és kultúra, Harmat – SRTA, 2006. 
    3. Lásd például Kathryn Tanner: Theories of Culture: A New Agenda for Theology, Minneapolis, Fortress Press, 1997  
    4. Paul Tillich: The New Being, New York, Charles Scribner’s Sons, 1955, 110. 
    5. The Shaking of the Foundations, New York, Charles Scribner’s Sons, 1953, 49.  
    6. Paul Tillich: The Protestant Era, ford. James Luther Adams, University of Chicago Press, 1948, PE, 59. A lélek három funkciójáról (erkölcs, kultúra, vallás) lásd RT, 441.  
    7. Lásd RT, 29 –32, Dynamics of Faith, New York, Harper and Brothers, 1957, 1–29. Az ultimate concern kifejezés szinte lefordíthatatlan. Bogárdi Szabó István a „végső meghatározottság” kifejezéssel adja vissza, de a concern jelent törődést, érdeklődést, érdeket, érdekeltséget is. Béres Tamás a „végső érintettség” kifejezést javasolja. Lásd Metafizika és hermeneutika között: a mítosz értelmezése Paul Tillichnél, PhD dissertatio, Budapest, Evangélikus Hittudományi Egyetem, 2002, 62 (237. lábj.). 
    8. Ezért bírálja Tillich a természetvallásokat, amelyek a természeti erőt teljesen immanensnek tételezik, szélsőséges esetben az emberi tudatot is egyfajta degenerálódásnak ítélve. A természet önmagában vett ereje ugyanis néma és értelmetlen, nincs értelemadó transzcendens vonatkozása. 
    9. RT, 441, 545, TC, 42. Lásd még ehhez Béres: Metafizika és hermeneutika között, 67. 
    10. Mackenzie D. Brown: Ultimate Concern – Tillich in Dialogue, New York: Harper & Row, 1965, 166. Religion Online by Harry W. and Grace C. Adams. https://media.sabda.org/alkitab-2/Religion-Online.org%20Books/Brown%2C%20D.%20Mackenzie%20-%20Ultimate%20Concern%20-%20Tillich%20in%20Dialogue.pdf. 
    11. „The Significance of the History of Religions for the Systematic Theologian (1966)”, in Werner Christian Danz, Werner Schüßler és Erdmann Sturm (szerk.), Ausgewählte Texte, Berlin New York, Walter de Gruyter, 2008, 458. 
    12. RT, 435–438. 
    13. A Rendszeres teológia magyar fordításában az öntörvényűség, mástörvényűség és istentörvényűség kifejezések szerepelnek. A három fogalom magyarázatát és történelmi dialektikájuk rövid leírását lásd RT, 82–84, az istentörvényű (teonóm) kultúráról pedig lásd 547. 
    14. Taylor itt Bergyajevet idézi. Charles Taylor: A Secular Age, Cambridge, Massachusetts and London, Harvard University Press, 2007, 535. 
    15. Ehhez lásd Buda Péter, „Fundamentalizmus és politika: a politika szakralizációja és a szakrális instrumentalizációja” című tanulmányát, in Fabiny Tibor, Horváth Orsolya (szerk.), Fundamentalizmus, protestantizmus, modernitás, L’Harmattan Kiadó – Hermeneutikai Kutatóközpont, 2024, 167–183. 
    16. RT, 544–545. Ezzel a felismeréssel párhuzamos Tillichnek az az elgondolása, amellyel óriási segítséget nyújt a modern és kortárs művészethez való viszonyuláshoz, nevezetesen az, hogy a végsőkig komolyan vett kétely a hit (az Istenre irányultság) egyik formája. The Protestant Era, 14–15, Dynamics of Faith, 16–22, RT, 248, 539. Lásd ehhez Anselm, Grün, Tomáš Halík és Winfried Nonhoff: Távol az Isten: Hit és hitetlenség párbeszéde, Pannonhalmi Főapátság, 2018. 

    Related content