A THÉMA és a théma21

Az anyaszentegyház örök, ahogyan a Heidelbergi Káté 54. kérdés-feleletében áll: „a világ kezdetétől a világ végezetéig” gyűjti Isten fia a gyülekezetét. Ezzel párhuzamosan az anyaszentegyház emberi oldalának problémája is örök. Beszélnünk kell mindkettőről.

1997. április 7-én dunamelléki és dunántúli lelkészek egy csoportja egy Barth-konferenciát követően beszélte át annak lehetőségét, „hogyan teremthetők meg egyházunkon belül a teológiai eszmecsere lehetőségei a kialakult »érdekcsoportoktól függetlenül«”. Ezzel indult el a THÉMA (Theológiai Élet Ma) Protestáns Tanulmányi Kör története, mely két év múlva, az 1999-es egyesületi bejegyzés folyamatával párhuzamosan elindította a című folyóiratot. A folyóirat célja az akkor nem létező egyházi nyilvánosság egy szeletének létrehozatala volt.

Igyekeztünk bemutatni az egyház aktuális helyzetét. Egyfajta kendőzetlen diagnózist adni arról, hol is állunk. Teológusok, történészek, szociológusok, jogászok, pszichológusok, pedagógusok, gazdasági szakemberek, menedzserek szólaltak meg. Áttekintve a megjelent -lapszámokat, jól látható, hogy sem a kezdeti, a rendszerváltást követő tíz évről feltárt anomáliák, sem a húsz év után is detektált gondok nem szűntek meg még újabb tizenöt év elteltével, ma sem.

Így teljesen adekvát, hogy továbbra is foglalkozzunk azzal, hogy mit gondolunk ma Istenről, hogyan beszélünk róla. Beszélünk-e róla? Van-e, és ha igen, akkor milyen a teológiai közbeszéd? Fontos kimondani, hogy nincsenek tabutémák, viszont tele vagyunk kérdésekkel. Miért fordultak el az emberek az egyháztól? Még mindig – sőt talán még inkább – releváns, hogy mi az egyház és a politikai hatalom viszonya, hogy mi a teológia és a politika viszonya.

Az azért önmagában is jelzésértékű, hogy maga a THÉMA Protestáns Tanulmányi Kör egyesületi élete, rendszeres közösségi beszélgetései, konferenciái megszűntek azután, hogy Kósa László professzor az általa felkutatott egyházi ügynöknévsort 2008-ben konferenciánkon nyilvánosságra hozta, majd azt folyóiratunk publikálta. Az egyesületi munka nélkül a lap is kifulladt.

Az egyesület befulladásának másik eredője az, hogy a tagok egy része a 2002-es egyházi választások után jelentősebb egyházi, politikai, illetve felsőoktatási pozíciókba került. Ám ennek eredményeként az egyesület által a nyilvánosság elé tárt diagnózisok és az azokra javasolt terápiák igen csekély mértékben jelentek meg az egyház életében.

2011-es lapszámunkban az akkor már második püspöki ciklusát töltő Szabó István, alapító tagunk, még mindig azon kesereg, hogy „Egyházunknak nincs valódi vitafóruma. Még a THÉMA sem igazán vitafórum.” És azon, hogy az egyházi iskolák ellenére csökken az egyházban a fiatalok létszáma. Ugyanekkor, az egyházkerületi főjegyzői tisztet betöltő történész, Tőkéczki László, szintén alapító tag, az értelmiség megszólítását és teológiai műveltségének kialakítását tartja továbbra is a legfájóbb hiányosságnak.^[1]

A mai napig nincsen aktív, nyilvános egyházi közbeszéd. A teológiai és egyházpolitikai írások a korábban is bevett csatornákon (Theológiai Szemle, Confessio, Reformátusok Lapja), illetve az MRE és az egyházkerületek honlapjain jelennek meg, általában élő diskurzusmentesen.

Vannak és voltak kisebb internetes platformok, melyek vagy nem elég ismertek, vagy zártkörűvé váltak, vagy eleve zártkörűként indultak, így kevés olyan olvasót vagy hallgatót érnek el, aki reagálni is tudna a felvetésekre. A podcastok és más internetes beszélgetések sem teremtették meg az elmélyült teológiai eszmecserét.

Pedig nagy szükség lenne minél több nyitott és nyilvános fórumra, ahol az egyházért tenni akarók megnyilvánulhatnak, beszélgethetnek, véleményt formálhatnak. Csak a folyamatos diskurzus teremtheti meg a közös teológiai gondolkodást, a mindennapok újabb és újabb eseményeinek feldolgozását és az azokra adott válaszok kimunkálását. Sőt, így el tudnánk jutni oda, hogy ne csupán politikai döntések nyomán, kényszerhelyzetben fogalmazzunk meg retrospektív válaszokat a társadalom számára, hanem prófétai, előremutató módon is megnyilvánuljunk.

A korábbi folyóirat főszerkesztőjeként örömmel támogatom a théma21 indulását és munkáját. Kívánom, hogy adjon lehetőséget a nyílt, őszinte, ugyanakkor emberileg, lelkileg és szakmailag is elkötelezett megnyilvánulásokra, párbeszédekre. A t(h)éma adott…